Az éttermi étkezés íratlan illemszabályai – betartásuk nem kötelező, de az európai kultúrkörön belül erősen ajánlott.

Érkezés előtt

Az étterembe érkezés előtt tanácsos asztalt foglalni. Egyfelől így elkerülhetők bizonyos kényelmetlen szituációk (ha például társasággal érkeznél, és a helyszínen derül ki, hogy nincs már szabad asztal), másfelől így jelezheted, hogy hova szeretnél majd ülni: egy csendes sarokba vágysz inkább, netán a kerthelyiségben foglalnál helyet. Ezen kívül, különösen a nagyobb presztízsű éttermek esetében, érdemes lehet rákérdezni a dress code-ra is.
Ha különleges alkalomról van szó, vagy üzleti vacsorára invitálsz valakit, szerencsésebb olyan éttermet választanod, amelyet már ismersz. Így, kvázi vendéglátóként, elkerülheted a kínos meglepetéseket.
Öltözz a célnak, az alkalomnak és a kiválasztott étterem színvonalának megfelelően. Egy kellemes nyáresti vacsora a pároddal egy bisztróban nyilván kényelmetlen, talán még kicsit vicces is lenne öltönyben és nyakkendőben, illetve estélyiben. Egy luxusétteremben ugyanakkor elvárás a decens megjelenés: rövidnadrágban akkor sem fognak beengedni, ha Tiéd minden pénz, hatalom és dicsőség. Kerüld a kihívó, “trendi”, túlcsicsázott öltözetet, de az ódivatú ruhákat se erőltesd – légy szimplán elegáns.
Megérkezés és helyfoglalás

Bár illemtani alaptétel, hogy a férfinek előre kell engednie a hölgyet, az éttermek, vendéglátóhelyek esetében ez éppenséggel nincs így, és ennek érdekes kultúrtörténeti okai vannak. A középkori vendégfogadókban, ivókban a napi repertoár része volt egy kis csetepaté – ököllel, bicskával és egyéb jeles aszeszoárokat bevetve. Mivel nem volt ritkaság, hogy egy repülő szék vagy söröskancsó fogadta a belépőket, előbb mindig a férfi lépett be ezekre a helyekre, hogy ellenőrizze, mennyire biztonságos. Manapság ugyan jóval civilizáltabbá vált társas életünk, ez a szokás mégis megmaradt. A helyes eljárás, ha a férfi belép, megtartja az ajtót a hölgynek és maga elé engedi őt. Ha esetleg dupla randi a vacsora apropója, akkor az egyik férfi megy előre, megtartja az ajtót a két hölgynek, a sort pedig a másik férfi zárja, mintegy utóvéd gyanánt.
A legtöbb helyen eleve vagy egy pincér vár bennünket a bejáratnál, vagy egy pultnál álló host vagy hostess (az úgynevezett maître d’), és ő rendezi el az asztalhoz kísérés feladatát. Kisebb éttermekben viszont előfordul, hogy oda ülhetünk, amit mi magunk kiválasztunk (az asztal kiválasztása a férfi dolga, de ha több szabad asztal is van, illik a hölgynek felkínálni a választást).
A kabátunkat akasszuk fogasra, de vigyázzunk, hogy más kabátjára ne tegyük rá. Ha a fogason nincs hely, tegyük a székünk támlájára.
Az asztalra ne pakoljuk ki a teljes kütyüarzenálunkat és a táskánkat.

Rendelés és étkezés


Helyfoglalás után nem szükséges hívni a pincért. Egy jó pincér megvárja, míg kényelmesen helyet foglalunk. Nem tolja egyből elénk az étlapot, de nem is várat meg vele. Itt érdemes megemlíteni, mennyire fontos erény a türelem mindkét részről: a vendég felé mindenkor tiszteletet kell tanúsítani, ugyanakkor a vendégnek is tudomásul kell vennie, ha az étterem épp tele van és a pincér éppen egy másik asztalnál szolgál fel.
Kezdjünk egy aperitivvel. Kerüljük az édes likőröket; egy rövidital vagy egy bor a legmegfelelőbb választás (hiszen az étvágyunkat szeretnénk meghozni). Ha valaki nem elkötelezett híve Bacchusnak és hidegen hagyja Baudelaire, egy ásványvíz vagy egy gyümölcslé is jó választás lehet.
Ha rendelni szeretnél, ne kiabálj, csettints vagy hadonássz a pincér felé. Intsünk diszkréten, esetleg kapjuk el a pillantását. Ha a nonverbális jelek nem működnek, mert mondjuk épp zsúfolt az étterem, az alábbi kifejezések használata javallott: “Legyen szíves”, “Uram”, “Kisasszony” (bár ez utóbbi kifejezés erősen idejétmúlt, az éttermi kultúrában még létezik és elfogadott), “Kérem”, “Elnézést”. Ne tegeződjünk és igyekezzünk diszkrétek maradni: mi sem szeretnénk úgy elkölteni a romantikus vacsoránkat életünk szerelmével, hogy közben fennhangon óbégatnak a másik asztalnál.
Ne kérdezgessük a szomszéd asztalnál ülőket, hogy ők mit esznek. Bár gyakran tűnhet úgy, hogy hasonszőrűekből áll a szomszéd társaság, akikkel érdemes szóba elegyednünk, sosem tudhatjuk, hogy ők mennyire érzik ezt kínosnak.
A pincért viszont nyugodtan faggathatjuk az étlapon szereplő tételekről. Nem szégyen, ha valamit nem tudunk (pl. miből, milyen eljárással készült).
A damaszt szalvétát ne a nyakunkba kössük, hanem tegyük az ölünkbe. Ne érezd magad kínosan, ha összekoszolod a damasztot, hiszen pont ez a szerepe, hogy megvédje a ruhánkat a szennyeződéstől. Ha végeztél és távoznál az asztaltól, ne hajtsd össze, csak helyezd a tányérod bal oldalára.
Az evőeszközökkel haladjunk kívülről befelé.



Ne nyúlkáljunk át az asztal felett és ne kóstolgassuk partnerünk ételét.
Rendeljünk ugyanannyi fogást, mint partnerünk. Egy “üresjárat” kínos lehet.
Esetenként, ha diszkréten tesszük, egy fotó készítése az ételről beleférhet (kivéve, ha ügyféllel vagyunk!).
Ha nem ízlik az étel, ne erőltesd magadba, küldd vissza nyugodtan. Természetesen módjával tedd ezt: az akadékoskodó, fontoskodó, szőrszálhasogató embereket senki sem szereti.
Ha végeztél a vacsoráddal, az evőeszközöket ne a tányér mellé helyezd, hanem a tányérba, jelezve ezzel a pincérnek, hogy jól laktál.
Ha netán összepiszkoltad az asztalt, ne kezdd el feltakarítani – ez a pincér dolga. Ugyanakkor köszönd meg neki, ha rendbe tette az asztalt.

Fizetés és távozás

Az kérje a számlát, aki fizetni fog.
A számlát egy számlatartó könyvben kapjuk. Diszkréten fussuk át a számlát, de semmiképpen se rendeljük magunk mellé a pincért, hogy egyesével magyarázza el a számla tételeit.
A pénzt tegyük a számlatartó könyvbe. Ha bankkártyával szeretnénk fizetni, azt is a könyvbe helyezzük. Utóbbi esetben jelezzük, ha a számla összegénél többet szeretnénk fizetni (azaz borravalót szeretnénk adni). Az is elfogadott, hogy bankkártyás fizetés mellett a borravalót készpénzben adjuk.
A borravaló mértéke tükrözze a felszolgálás színvonalát és azt, hogy mennyire voltunk elégedettek. Ha többet adunk, mint szokás, azzal kifejezhetjük hálánkat a minőségi vendéglátásért, de ha kevesebbet, adott esetben az is hasznos visszajelzés lehet az étterem felé, hogy érdemes még javulnia. A borravaló mértéke általában 5-15%. Figyeljünk azonban arra, hogy egyre több helyen a borravaló már eleve a számla részét képezi szervízdíj formájában (jellemzően 10-13%).
A fentiek természetesen csupán ajánlások. A vendég és a vendéglátó egymás iránti kölcsönös tisztelete, a(z inkább implicit, mint kinyilvánított) szabályok együttes követése az, amit mindenkor szem előtt kell tartanunk, és ami bízvást mindegyik fél megelégedésére fog szolgálni.
Forrás: quuub.com

Ezek is érdekelhetnek